Író, meg minden :) off-bejegyzés

Még nem volt hasonló bejegyzésem, mert az írást, és azt, hogy ez nálam hogyan zajlik, nagyon személyes dolognak tartom, mégis, a legtöbb olvasói kérdést ezzel kapcsolatban kapom a twitteren és a facebook csoportban is, így arra gondoltam, hogy összeszedek és megmutatok néhány dolgot, hátha érdekes lehet, és szívesen olvastok róla.

Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy ez csupán egy kis betekintés abba, ahogyan én dolgozom, semmi több, a bejegyzés pedig azért született meg, mert tényleg nagyon sokszor és nagyon sokan kérdeztek erről. Először úgy gondoltam, hogy nem is írok ilyen bejegyzést, mert számomra minden teljesen normális, és semmi szokatlan nincs abban, ahogyan ez nálam zajlik, de amikor megkérdeztem a nővéremet, ő hosszasan nézett rám, majd közölte, hogy amikor írok, akkor minden totálisan fura kívülről nézve. 😀 Miután felsorolt néhány példát, arra gondoltam, hogy oké, akkor ezt berakom egy off-bejegyzésbe. 😀

Először is, a ragaszkodás. Én azt hittem, hogy nekem nincs semmi konkrét, amihez különösen ragaszkodnék, de aztán hamar kiderült, hogy mégis van. Méghozzá az asztalom. Nem szokványos asztalon van a gépem, hanem egy úgynevezett szekreter íróasztalon, amit imádok, főleg két okból kifolyólag. Az egyik, hogy bezárható, vagyis amikor befejezem egy regényemet, akkor nem csak kikapcsolom a gépet egy kicsit, hanem lehúzom az asztalomon lévő rolót, ami így teljesen elrejti. Ez nagyon hasznos tud lenni, amikor pihenni szeretnék, mert így nem látom a számítógépet. A másik dolog, amiért nagyon szeretem ezt az asztalt, hogy belül mindkét oldala dekorálható, én pedig teleragasztottam olyan képekkel, ami valamiért fontos számomra. 🙂

Ami még elég különös lehet (mármint nyilván nem nekem), hogy elképesztően nagy rumli van körülöttem, amikor írok. Nem is nagyon tudok figyelni a rendre munka közben, és igazából nem is nagyon akarok, mert így érzem jól magam. Ezt a képet a twitteren osztottam meg régebben…

Ez egy teljesen átlagos hétköznapi életkép nálam (természetesen semmilyen szponzorált tartalom nem szerepel a fotón, nekem nincs és nem is lesz olyanom, minden, ami az asztalon látható, az a saját ízlésem és… ebédem :D). Sajnos pont egy olyan fotót sikerült mutatnom, amin éppen kevés egészséges étel látható, de mondjuk képzeljetek oda egy répát is. De az is lehet, hogy van ott valahol… 😀

A háttérben látható egy Korn óra, ennek az érdekessége, hogy csak dísznek tartom, legalább öt éve négy órát mutat.

És van A PULCSI. Csupa nagybetűvel. 🙂 Mindig van egy pulóver, amiben írok. Rettentően fontos, hogy kapucnis legyen, cipzáros, és minimum L-es méret, a kényelem miatt (de volt már XL, vagy akár XXL méretű is). Ezek az “írós pulcsijaim” általában egy, maximum két könyv megírását bírják ki, mivel rengeteget vannak mosva és szárítva (mert állandóan visszaveszem).

Mindig zenét hallgatok. Egy lementett spotify lejátszási listát rakok be, ami jelenleg 537 számból áll, de folyamatosan veszek ki belőle olyat, amit meguntam, és teszek be helyette valami újat az ajánlott számok közül. A zenék legnagyobb része punk-rock, rock, vagy rap. Fontos, hogy dallamos legyen, de könnyen elfelejthető, semmi olyan, aminek végig tudom a szövegét, vagy nagy kedvencem, mert azok zavarnak írás közben. Csak olyan számok vannak ebben a listában, amiket háttérzajnak használok.

Asztali gépen dolgozom, aminek a kamerája le van ragasztva egy post-it cetlivel. Ennek nincs különösebb oka (semmi paranoia, vagy ilyesmi), egyszerűen csak zavar, hogy egy kamera előtt ülök, ezért letakartam.

Rengeteg jegyzetfüzetem van, de nem használom őket jegyzetelésre. 😀 A legtöbb ilyen notesz első oldalára van firkálva valami emlékeztető (egy szó, maximum egy mondat), és ennyi, egyébként teljesen üres az összes. Mégis minden új könyv írásánál beszerzek egy új jegyzetfüzetet is, függetlenül attól, hogy nem jegyzetelek. Jó, talán ez tényleg furcsa. 😀

A gépemen nincs semmilyen személyes háttérkép, egy egyszínű gyári háttér van beállítva. A programon kívül, amivel írok (Word), semmi nincs a gépemen, csak a Spotify. Nincsenek mappák, képek, videók, appok, izék… 😀 Kizárólag ezt a két programot használom, és mindig ki van kapcsolva a wifi. Nincs email, facebook, semmi. Írás közben kizárólag telefonon vagyok elérhető, de az is “ne zavarjanak” módban van, így csak ketten tudnak hívni, anyukám és a nővérem.

Írás közben mindig hordom a szemüvegemet (mert egyébként szemüveges vagyok), soha nem vagyok kifestve, mert akaratlanul is ledörzsölném az arcomról, és mindig össze van fogva a hajam. Szerintem még soha nem írtam kiengedett hajjal.

Nincs kedvenc napszakom az írásra, általában, amikor összeállt a fejemben a történet, akkor leülök, és szinte egyhuzamban megírom az egész regényt, így nem számít, hogy hány óra van, ilyenkor egyszerűen mindig írok.

Oké, még egy fura dolog. De készüljetek, mert tényleg az lesz. Kesztyűben írok. És akkor ezt gyorsan meg is magyarázom… Nem, nem tudom megmagyarázni. 😀 Egyszerűen csak kesztyűben írok (természetesen ujjatlanban). Ehhez hasonlóban:

Azt hiszem nagyjából ennyi, ezek a legszokatlanabb (publikus) dolgaim írás közben. Remélem érdekesnek találtátok, köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést. 🙂

Hamarosan jövök…

xxx Laura