Bábel

Mivel itt a fesztiválszezon, gondoltam jöhetne egy “best-of Bábel” bejegyzés. 🙂 

bábeluzenet1


Szasza

Fiú haver, a szó szoros értelmében, tehát nem érdemes teóriákat kreálni arról, hogy Szasza meg én vagy én meg Szasza.


Az ember száját tizenhét körül egyszer csak elhagyja egy olyan mondat, hogy „oké, pár nap múlva jövök”, és a legdurvább az egészben, hogy ezt szinte legálisan megteheti. Hiszen a szülő tudja, hogy a gyereke hová megy, tudja, kikkel megy, mikor megy és mikor jön. Nagyjából mindent tud. Nagyjából. És pont ezen van a hangsúly. Na, nem mintha én olyan durva dolgokat terveznék, nem vagyok az a balhés lány, nincs velem sok gond, csupán arról van szó, hogy ha úgy adódik, akkor köszönés nélkül elhagyom az országot és lelépek egy világhírű rocksztárral. Ettől még nem vagyok rossz gyerek. Talán csak átlagos.


– Lányok – sóhajtotta anyu egészen gondterhelt arccal –, ahogy megbeszéltük.
– Hogyne – előzött meg a válasszal Napsi. Sajnos. – Minden oké lesz, ne tessék aggódni. Ha tetkót csináltatunk, figyelünk a steril körülményekre, rosszullétnél fogjuk egymás haját, és nem veszünk össze egy fiún sem – ígérte meg Napsi, hogy „jók leszünk”.
– Ha azt hiszed, hogy vicces vagy, rosszul hiszed – sziszegtem kínosan, mert anyu lefehéredett, apu pedig kiejtette a kezéből az ásványvizes flakont.
– Jaj, csak poén volt! – nevetett fel Napsi. – Ne aggódjanak, ott lesz a bátyám is – közölte. És komolyan, ezzel akarta menteni a helyzetet.


– Nem segítenél? – kérdeztem kínomban végül a punkot.
– Van egy cigid? – kérdezett vissza halkan, szinte motyogva.
– Nem dohányzom – ráztam meg a fejem.
– Akkor cigid sincs? – próbálkozott tovább. Na, hát akkor ő ezt a témát nem adja fel könnyen.
– Nincs. Amúgy a vonat nemdohányzó.
– De én az vagyok – magyarázta.


– Jövök, Bábel feszt! – bólogatott Napsi.
– Jövök, Atesz! – tette hozzá Abdul.
– Jövök, csajok! – csatlakozott Szasza.
– Jövök, Anthony Kiedis! – suttogtam izgatottan.
– Jövök, orvosi sátor! – ábrándozott Hipó.
– Jövök, kannás bor! – szólt a punk.


– Abdul, apád keres – nyújtotta Hipó a telefonját.
– Miért?
– Mert a fia vagy.


– Szasza! Vegyél feleségül! – közöltem, majd megragadtam a karját, és felhúztam az asztaltól.
– Sok sikert – intett a fiú meg a barátnője utánunk, miközben kiléptünk az esőbe.
– Mi van? Hagyjál már! Nem veszlek el! – dühöngött Szasza, miközben én a Bábelfeszt térképét tanulmányoztam, amit egyre több esőcsepp tarkított.


Kiss Szabolcs Szasza Emberek, megnősülök! Kéne két tanú. Gyertek az Amerika mögötti házasságkötő standhoz.
 – Latter Zsófia és további 7 ember kedveli ezt.
Abdul Farouk mi van?
Herczeg Napsugár he???
Kocsis Hipó Márton kit veszel el?
Latter Zsófia engem.
Kiss Szabolcs Szasza Zsófit.


bábelreszlet


Szasza megfogta a kezemet, és felhúzta az ujjamra a gyűrűt, miközben így szólt:
– Elveszlek, mert kérted, úgyhogy örüljél.
– Ez csodálatos volt – pislogtam rá tettetett hálával, és kitört belőlem a nevetés.


– Felejtsd el. Nem viszlek a VIP-be. Nem érdemled meg.
– Mondj egy embert ezen a világon, aki jobban megérdemli, mint én – sóhajtottam.
– Áruld már el, miért olyan fontos ez neked? – ingatta a fejét, és kivett egy fánkot a papírdobozkából, amit közénk tettem le a padra.
– Neked nincs olyan együttes, akiért annyira odavagy? Akikkel már álmodtál? Egy banda, akinek minden dalszövegét kívülről tudod? Számok, amik az életed periódusaihoz köthetők? Amikre sírtál vagy nevettél? Dal, amit egy bizonyos időszakban annyit hallgattál, hogy ha behunyod a szemed, érzed még az akkori illatokat is? Nincs olyan zene, amit annyira szeretsz, hogy már az is boldogsággal tölt el, ha valahol meghallod? Amiről azt hiszed, egyszerűen azért íródott, hogy belőled érzéseket váltson ki? Énekes, akiért rajongsz? Akinek szerelmes vagy a hangjába? – hadartam, belemerülve a gondolataimba.
– Nem igazán – vonta meg a vállát némi tanakodás után.
– Pech – bólintottam szomorúan. – Mert ezek jó dolgok.


A legjobb barátnő feladata egyértelműen az, hogy velünk utáljon vadidegen lányokat, akik a boldogságunk útjába állhatnak.


– Hm. Megvan a száma, nem?
– De.
– Hívogassuk szám nélkül és készítsük ki idegileg? – vigyorgott Napsi gonoszul.
– Jó ötlet – értettem egyet. – De talán ilyesmik miatt mondja rám Kolos mindig, hogy gyerekes vagyok – gondolkoztam el.
– Oké, ez igaz – biccentett Napsi is. – Megvan! Akkor tegyük fel a számát a netre, hogy hívogassa más.
– Zseniális ötlet. És kevésbé gyerekes – gúnyolódtam felröhögve. – Inkább hagyjuk a dolgot, majd lesz valahogy.


Mondom, hogy nem szeretlek már. Az tegnap volt.


– Bunkó vagyok, semmi közöm az illemhez…


– És ha becsukod a szemed, hogy látod magad előtt?
– Mosolyog és átölel.


– Mi van? – ordította a fejét rázva Boldi, aki azt hiszem, egy szavamat sem hallotta a hangzavarban.
– Semmi. Mi van ebben? – böktem a vödör felé.
– Koktél.
– Kislány, szerintem… – csóválta a fejét az őr, rosszat sejtve.
– Nekem már mindegy. Adj egy kortyot.


„I don’T ever vanna FEel, lájkájdiddeddéj… but taKe me to the place I lovE, tékmididdedéj”
AsszEm elrontottaM a szövgtet. 😀


– Oké, most utálom, meg haragszom rá, mert bunkó, de azért… Szóval amikor nem utálom, mert nem bunkó, akkor Szasza tényleg a legjobb haverom. Igazából ilyenkor is, csak nem vállalom fel, mert haragszom rá. Nem tudom. Mindig megnevettet, és tudom, hogy számíthatok rá. És akármikor hívhatom, és biztos, hogy ha nem tudok aludni, akkor üzenek neki, és ezer százalék, hogy ébren van. De ha felkeltem, azért sem haragszik, csak visszaír. És tudom, hogy megvéd, akárkivel szemben.


Ha valakivel nem akarsz összefutni, biztosan szembejön és észre is vesz.


bábelüzenet2


De mindegy is. Úgyse voltál soha olyan jó barátom, mint amennyire azt akartam, hogy a barátnőm legyél. 


– Mindenkinek jár még egy esély.
– Nem. Nem mindenkinek.


A srácok bunkók, a lányok meg odavannak értük.


– De miért akartál hazamenni?
– Mert egyedül voltam.
– Nem is voltál.
– De, csak senki nem vette észre.


– Papa! Én vagyok az! Zsófi! – ordítottam.
– Szevasz, Józsikám! – köszönt vissza.
– Nem, nem! – kiabáltam, aztán kérdőn Szaszára néztem.
– Úgy hangzom, mint Józsi?
 Szasza a fejét rázva röhögött, én meg újra a fülemhez emeltem a telefont. 
– Papa! Nem Józsi! Zsófi!


– Csak gondolkoztam.
– Nem kéne. Abból soha nem jössz ki jól.
– Igaz – mosolyogtam.


Mert minden változás, ami előnyünkre válik, igenis fontos mérföldkő az életünkben, legyen az bármilyen apró vagy éppen nevetséges.


bábel borító

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést…

Hamarosan jövök…

xxx Laura

Instagram    Twitter     Facebook     snapchat: leinerlaura