Tökéletes – off bejegyzés

Nagyon régen volt off-bejegyzésem, az elmúlt időszakban szinte minden az új Bexi-kötetről szólt, és a következő hetekben is rengeteg dolog fog történni a könyveimmel kapcsolatban (erről bővebben hamarosan), de azért nem felejtettem el, hogy beköszöntött a jó idő, és rohamosan közeledik a nyár. Ami nagyon klassz, és várjuk, csak közben a közösségi oldalakon előkerülnek az ilyenkor kötelező képek a tökéletes hajakról, csodás alakról, a már most lebarnult bőrről, fürdőruhákról, meg persze jön a #lovemylife minden mennyiségben, mert az instán, a facebookon, meg a we heart it-on minden(ki) olyan tökéletes. És akkor valahogy így érezzük magunkat:

A twitteren pedig azt tapasztalom az elkapott tweetekből, hogy ez sokatoknak inkább teher, mint inspiráció, és szerintem igenis mindenkinek szüksége van arra, hogy valaki megossza a tökéletlenségét, és ki merje mondani, hogy “Igen, ez van, és tudjátok mit? Baromira jól érzem magam így”. És hát, nem volt kedvem sokat keresgélni,  mert ilyen profilból sokkal, de sokkal kevesebb van, úgyhogy most én leszek az a valaki, aki felvállalja ezeket a dolgokat. Miért ne? Hátha elér ez a bejegyzés azokhoz a lányokhoz, akik sanyargatják magukat, vagy éppen nincsenek kibékülve a tükörképükkel, esetleg arra vágynak, hogy mások lehessenek. Szerintem ez nem csak felesleges, de butaság is. Én például megtanultam kezelni és elfogadni a hibáimat, ami nem azt jelenti, hogy nem vagyok velük tisztában, hanem azt, hogy egyszerűen nem érdekel. És azóta, amióta nem foglalkozom napi szinten azzal, hogy a tükörbe nézve mi nem tetszik magamon, ezerszer jobban érzem magam, sőt, sokkal boldogabb is vagyok. Így is sajnálom azt, hogy túl sokszor és túl sokáig aggódtam olyan dolgok miatt, aminek az égvilágon semmi jelentősége. Hiszen soha nincs olyan, hogy minden pont jó. A sovány hízni szeretne, a teltebb mindent megtenne a fogyásért, az egyenes hajú göndöríttet, a göndör hajú egyenesít,  a szeplős makulátlan bőrt, mások pedig pont szeplőket szeretnének. A szemüveges kontaktlencsét, az, aki tökéletesen lát, dioptria nélküli szemüveget visel. Mindenkinek megvan a maga problémája, amin így, vagy úgy, de változtatni szeretne, én pedig egy idő után meguntam a saját nyűglődésem, és úgy döntöttem, nem érdekel tovább, ezért egyszerűen csak elengedtem. A mérlegen ácsorgást, abban reménykedve, hogy mást mutat majd (én évekig hízni szerettem volna, de nem nagyon sikerült. Ez legalább akkora probléma tud lenni, mint a fogyás), meguntam a próbálkozást, hogy majd megszeretem az edzőtermeket, mert nem szerettem meg, helyette viszont vettem görkorcsolyát, és pont nem érdekel, hogy miként festek benne, végre van egy sport, amit igazán élvezek, és rendszeresen űzöm. Elfogadtam, hogy gyerekkorom óta vitiligós a bőröm, és ez már soha nem fog megváltozni (örök hála Winnie Harlownak, aki modellként vállalta fel ezt a bőrhibát, szerintem rengeteg erőt ad azoknak, akik érintettek). Megbékéltem azzal, hogy soha nem leszek A-ból C, vagy D, de szerintem még B sem. És? Sokan vagyunk ezzel így, sőt, hozzunk létre egy csoportot. 😀 Karikás reggel a szemem, de amikor nagyon sokat dolgozom és keveset alszom, akkor még fekete is alatta. Vannak az arcomon bőrhibák, amiket nem szedek le photoshoppal, mert az csak a képről tűnik el. Van jó kedvem és van rossz kedvem. Van, hogy vállalhatatlanul nézek ki, és van, hogy vállalhatóan. Elfogadtam, hogy nem leszek magasabb, hogy még mindig tíz évvel fiatalabbnak néznek a koromnál (smink nélkül 15), és megtanultam kezelni, sőt, már nevetni is tudok rajta. Van, hogy hiába próbálok képet készíteni magamról, aznap egyszerűen egy darab sem sikerül.

Olyankor inkább nem töltök fel semmit. És? Majd máskor. Egy csomó ilyen apró dolog van, de igazából már egyik sem zavar, mert rájöttem, én ezekkel együtt vagyok az, aki vagyok, sőt, jól érzem magam így, és azt hiszem, hogy ez a legfontosabb. Szóval lányok, ha elfogadtok egy tanácsot, akkor ne görcsöljetek, ne emésszétek magatokat, és a legfontosabb, hogy ne higgyetek el mindent, amit a neten láttok, mert nem igaz! Daisy Ridley például szerintem nagyon viccesen fogalmazta meg a véleményét a témáról:

Szóval ne befolyásoljon titeket a neten látott tökéletesség, mert nem sok köze van a valósághoz. Én már csak tudom, hányszor kúsztam-másztam a jó beállításért a #7nap7könyv kihíváson (de azt vállalom is, hiszen az egy fotó kihívás, aminek ez a célja).

A lényeg, hogy úgy netezzetek, hogy ezeket tudjátok, és akkor bátran nézegessétek a képeket, azonban ha bármi nyomaszt, vagy elkeserít, akkor kövessétek ki azokat a profilokat, mert nincs rá szükségetek. Főleg, mert közeledik a nyár, és ebben az időszakban tényleg elszabadul a pokol a közösségiken. Remélem, hogy valamennyire segített ez a bejegyzés. Az egésznek annyi lenne a lényege, hogy ne foglalkozzatok semmivel, csak… Érezzétek jól magatokat a bőrötökben.

És még egy nagyon fontos dolog, amit szintén a twitteren látok napi szinten. A fogyózóknak, akik eltántoríthatatlanok: ha mindenképpen kitűztétek ezt a célt, és elhatároztátok, akkor ne a neten kiguglizott, sokszor drasztikus találatok alapján csináljátok, mert azt általában nem tizenéveseknek állították össze. Beszéljétek meg egy felnőttel, kérjétek a segítségét, mert ez elég veszélyes is lehet, főleg úgy, hogy kb. naponta látom a “semmit nem ettem 24 órája” szintű tweeteket, ami egyáltalán nem normális, szóval ezt ne csináljátok.

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést.

Hamarosan jövök… xxx

Laura