Offline mód

I may be paranoid, but not an android*

alt

Kimerültség, fáradtság, időhiány, éjjel-nappal online élet, addiktív nethasználat. Ezek jellemeztek, amikor úgy döntöttem, kipróbálok valamit. Offline leszek. Öt napig. Önként, szándékosan, teljesen. Teljesen, vagyis mindenhol. Nem, nem úgy. Úgy értem,  mindenhol! Mert ha csináljuk, akkor csináljuk rendesen. E-mail, Twitter, Facebook, Google, YouTube, wiki, imdb… Minden, amit rendszeresen használok, megszűnt létezni. Nincs internet. Nincs külvilág. Időutazás van.

A facebook oldalaimat átvették az adminok, a twitter azonban kemény menet lesz, mert oda csak és kizárólag én szoktam belépni, ott csak én írok és válaszolok. De most nem. Most áll az egész. Csak öt nap, ezt simán ki lehet bírni. Vagy nem?
Egyébként ez az egész ötlet két dologra vezethető vissza. Az egyik, hogy netezéssel ébredtem és telefonnal a kezemben feküdtem le. Ezt már a környezetem is észrevette, és finoman jelezték, hogy sok lesz. Megértettem, és jogos. Ezzel egy időben pedig vártam valamit. Egy mailt/üzenetet (nem fontos, hogy valójában melyiket), de nem jött. Én pedig frissítgettem. Percenként. Másodpercenként. De nem érkezett meg. És akkor úgy döntöttem, én nem várok, maximum Godot-ra, de erre a nyomorult mailre/üzenetre nem! Na, így történt, hogy offline módba kapcsoltam, úgy, és akkor, amikor nem kellett volna, közvetlenül a Kalauz megjelenése után, az első SzJG dedikáló körút előtt.
Lin és M kivételével csak a szerkesztőmnek jeleztem ezt az egészet, továbbá két ismerősömnek és a legjobb barátomnak, majd egyszerűen eltűntem. Ez volt tehát az előzmény.

 

Vasárnap 18:00


Rendben, utoljára befrissítettem pár oldalt, aztán egyszerűen kilőttem a netet. Wifit és mobilnetet egyaránt. Let’s get ready to…



 

Vasárnap 18:26


26 perc alatt tizenegy dolgot számoltam össze, amit azonnal meg akartam nézni a neten. De szép öt napom lesz.



 

Vasárnap 19:07 


Sms-t kaptam. Éljen. Amúgy a szolgáltatóm volt. (A telefonomat nem iktattam ki, ennek oka pedig, hogy szinte senki nem tudja a számomat, még én sem, tehát felesleges lett volna kikapcsolni.)



 

Vasárnap 23:00


DVD/sorozat maraton vége. Klassz. Nem hiányzott a net. Közben. Most viszont… Argh. Ezermillió dolgot szeretnék megnézni az imdb-n, a trivia-t, a főszereplőket, sőt, a teljes stáblistát, forgatási helyszínt és quotes-okat is… Most komolyan. Imdb? Tényleg ez hiányzik eddig a legjobban?



 

Vasárnap éjjel – nagyon későn


Nincs hír, nem tudok semmit, de még nem aggódom komolyan, elvégre vasárnap éjjel van. Viszont! Bekapcsoltam a tv-t, de nem nézhetem meg a porton, hogy milyen műsorok mennek/jönnek. Azon tűnődöm, net nélkül honnan tudja az ember, hogy mit adnak? Mindegy, beállítom háttérzajnak, és olvasok közben, valamint megpróbálom legyőzni az ösztönös mozdulatot, miszerint félálomban még megnézem a telefonomon a netet… Mert net, az nincs.

 



Hétfő reggel – korán


Na, ezt már megérzem. Kávé közben nem tudok netezni, ahogy azt egyébként szoktam, ezáltal kissé rezignált vagyok. Kellene a mail, a sima híroldalak átfutása, továbbá a köpönyeg, az időkép, a twitter vagy a bármilyen időjárás app, mert fogalmam sincs, milyen idő van/lesz. Improvizálnom kell. Megvan. Kimegyek, és megnézem. 

Hétfő délelőtt

A kocsiban a legnehezebb. Mivel én nem vezetek, ezért általában az autóban töltött időm 90%-a telik netezéssel. De nem ma, mivel ugye nem netezek. Ezért aztán csak ülök a kocsiban, és bámulok. Aztán hirtelen eszembe jut a telefonom. Ahhaa! Merthogy azt ugye nem tilos. 13 szám van elmentve, abból jelenleg csak a legjobb barátomat tudom fárasztani, aki nyilván nem örül annak, hogy ehhez van kedvem, de udvariasan válaszolgat, aztán már udvariatlanul nem. Megértettem, leszálltam róla, nincs kedve sms-ezni.

Hétfő dél körül

Mindenképpen meg akartam osztani a twitteren pár igazán fontos információt, de sikerült legyőznöm a kényszert, és magamban tartottam olyan érdekes dolgokat, mint a “kocsiban ülök”, “egész jó szendvicset ettem” vagy éppen, most “jobban halad a sor”. Erről mind lemaradt a világ.

Hétfő délután

Telefont kapok az szjger.hu oldal szerkesztőjétől, akit rögtön be is avatok abba, hogy tegnap délután hat óra óta nem neteztem egy pillanatot sem és terveim szerint ez péntekig tart majd. Őszintén kérdezi, hogy bírom. Hm, úgy tűnik, ez tényleg riasztóan hangzik. Egyébként továbbra is csak néhány oldal hiányzik különösebben, ráadásul azon tűnődöm, hogy lehet az, hogy napi szinten használom a google-t, mégsem tudom fejből felsorolni a színeit, sorban. Kék, piros, sárga… Nem. Piros az első. Ez biztos. Áhh, fogalmam sincs, és úgysem tudom megnézni.

Hétfő 18:50

Komoly nehézségekbe ütközöm. Ugyanis nem tudom átküldeni magamnak azokat a fájlokat, amiket viszont át szeretnék küldeni magamnak. Hihetetlen, hogy a netnélküli hét elején az a legnagyobb problémám, hogy magammal nem tudok rendesen kommunikálni. Erre nem gondoltam. Pendrive? Akkor megkeresem.

Hétfő este

Lin közli, hogy véletlenül küldött nekem egy üzenetet az egyik közösségi oldalon, mire teljesen kikészülök, mert bekattan az agyamba, hogy vajon még mennyi üzenetet lehet ott éppen? Jaj. Amúgy minden híradást lekéstem, nem tudom, ismételnek ilyesmit? Van olyan, hogy híradó ismétlés? Fogalmam sincs, és net nélkül kideríteni sem tudom. Van még olyan, hogy teletext? Argh. 

Hétfő 23:58

Meglocsolom a növényeimet. Ilyenkor írnám ki twitterre, hogy “offline”, de most nem teszem, mert amúgy is az vagyok. 

Kedd – ébredés után

Na jó. Éjjel volt egy kis megingás, ugyanis úgy éreztem, ennek a netnélküli hétnek semmi értelme, egy nagy hülyeség az egész, és nekem azonnal be kell lépnem az egyik oldalra! Még tervem is volt. Méghozzá, hogy visszanyomom a wifit, csupán huszonöt másodpercre, megnyitom az oldalt, egy pillanat alatt megnézem azt, ami (vagyis aki, tehát akiről ami) annyira érdekel, és már be is zárom. Ez volt a terv. Talán ki sem derült volna. Mégsem tettem meg. Tartottam magam az ígéretemhez, és inkább elaludtam.

Kedd – még mindig közvetlenül ébredés után

Boldoguljunk net nélkül? Rendben. Két napja zártam el magam virtuálisan a külvilágtól, és kezdem úgy érezni, hogy mindenről lemaradok. Kellene a twitter, hogy megnézzem, mi újság, úgy általában. Szükségem lenne a híroldalakra, hogy tudjam, mi történik. Hiányzik a YouTube, mert háttérzajként szokott funkcionálni. Google és wikipédia nélkül teljesen meg vagyok lőve, és mire kikeresnék valamit a bazinagy lexikonokból, addigra már azt sem tudom, mit akartam ezzel eredetileg. Nem tudom, hogy hány e-mailem jött, és hogy a küldő vajon megérti-e, hogy péntekig nem válaszolok, vagy küldözgeti folyamatosan. Még a csütörtöki mozi premiereket sem tudom megnézni sehol, ahhoz kellene egy újság, de a maiban még nincs benne. Amúgy meg, amit olvasok könyvet, egy rakás dolgot szeretnék megtudni róla, sőt, valaminek feltétlenül utána kellene néznem ezzel kapcsolatban, de nem tudok net nélkül. Remek.

Kedd este

Érdekes, a reggeli kirohanásom után ma napközben semennyire nem hiányzott a net, mert mást csináltam. Igazából eszembe sem jutott. Na jó, azért a twittereseimért kicsit aggódtam, remélem, hogy minden rendben van velük, és jó lett volna beköszönni egy pillanatra.

Kedd éjjel 0:31

Netnélküli hetem megvilágosodásának pillanata. Csodálatos érzés. Ha vasárnap nem nyomom ki az egészet, akkor valószínűleg azóta frissítgettem volna egy bizonyos oldalt, várva egy bizonyos mailre/üzenetre (teljesen mindegy, hogy konkrétan melyikre). Ami, bár nem lehetek teljesen biztos benne, valahogy érzem, hogy mostanáig sem érkezett meg. De ami a legjobb, hogy miután nyugodt körülmények között mindent átgondoltam (talán ezerszer), rájöttem, hogy már nem is várom. Ennek kifejezetten örülök, sőt, akár azonnal fel is oldhatnám a netzárlatomat, de nem teszem, mert még simán visszaeshetek. Ez így lesz jó, az offline mód tehát marad péntekig. Viszont most örömömben szívesen sütnék palacsintát. Kár, hogy net nélkül nem tudom mi kell hozzá, hogyan működik a tűzhely, egyáltalán melyik pontosan a tűzhely azon része, amin palacsintát kell sütni, vagy tulajdonképpen miből van a palacsinta, mert rendszerint már készen találkozom vele. Nutella, rendben, de mi a többi hozzávaló? Jó, palacsintasütés google nélkül ugrott, de azért a szándék megvolt. És van nutellám.

Kedd éjjel – nagyon későn

A pillanat, amikor nem jut eszedbe egy dalszöveg részlete, és nem tudod megnézni a neten. Most tényleg keressek elő egy CD-t, hátha van hozzá dalszövegkönyv? So old school.

Szerda – ébredés után

Net nélkül kifejezetten lassan telik az idő, legalábbis nem rohan annyira, mint általában szokott. Ezen elmélkedem, miközben a (most már) szokásos reggeli szenvedést élem. Nem részletezem, csak nincs hír, nincs mail, nincs időjárás app, nincs twitter, nincs semmi. A kávém van, én, meg egy tál gyümölcs, amit bámulok. Akár csendéletképet is festhetnék, de miért tennék ilyet szerda reggel? 

Szerda dél

Voltam az LL Könyvesboltban, ahol olyan infót kaptam, miszerint a google felirat kék színnel kezdődik. Érdekes. Napokig meg voltam győződve arról, hogy piros. Ezzel a nem mindennapi tudással indultam tovább.

Szerda este

Az estét némi sms-ben történő egyeztetés után a legjobb barátommal töltöttem. Biztosak voltunk abban, hogy a beszélgetésünk közben valaki, valahol, nagyon csuklik. És megérdemelte. Ó, de még mennyire. Egyébként pedig szolidarított velem, és nem netezett a találkozásunk alatt, amiből az lett, hogy mesélni akart egy filmről, de nem jutott eszébe a címe, csak annyit tudott róla mondani, hogy akkor látta, amikor egy Clint Eastwood mozit is. Na, és nekem ennyiből kellett kitalálnom, hogy melyik lehetett az. Vagyis amire eredetileg gondolt, meg akkor már az Eastwood film is, ha úgy van, mert az sem jutott eszébe. A két filmnek egyébként semmi köze nincs egymáshoz, csak az, hogy ő egy napon látta mindkettőt. (?). Feladta a leckét, de meglett. Challenge Accepted. Sajnálom imdb, én már megvagyok nélküled is.

Szerda éjjel

Már nem hiányzik a net. Komolyan, egy picit sem. Mindent megoldok nélküle. Az időm viszont érezhetően több lett, sokkal jobban be tudom osztani, és nem ülök feleslegesen bizonyos oldalak előtt, hogy frissítgessem, hátha történik valami. Ha történik is, nem érdekel. Idővel megtudom, nem kell abban a másodpercben. Hű, milyen bölcs lettem. Azért hozzátartozik a dolgokhoz, hogy netzárlatom van, de beszélgetnem azért még szabad, tehát nem egy erdő közepén ülök elemlámpával, Lin például simán elmondta, hogy holnap milyen filmek jönnek a mozikba, mert tudja, hogy érdekel. És ez egyáltalán nem csalás, csupán ő az információ birtokában volt, és megosztotta velem. Én a net közelében sem jártam! 

Csütörtök – ébredés után

Teljesen hozzászoktam az internet nélküli reggelekhez. Kimegyek megnézni, hogy milyen az idő, rádiót hallgatok a hírek miatt, közben pedig elbambulva meredek az asztalon lévő tál gyümölcsre. A banán tegnap óta barnulni kezdett. Micsoda részleteket veszek észre, ha nagyon megerőltetem magam. Írhatnék belőle akár tanulmányt is. 

Csütörtök kora este

Ma nem szórakozásból lett volna szükségem az internetre, de hát a netkorlátozásom mindenre érvényes, így nem tehettem mást, mint kedvesen mosolyogva úgy tettem, mintha tudnám, miről van szó. De nem tudtam. Több, mint valószínű, hogy beúszott az e-mailem, nyilván holnap bele fogok fulladni. De addig akkor sem érdekel.

 

Csütörtök késő este

Jó. Nagyon összeszedtem magam, és minden emlékemet felelevenítettem. A következőre jutottam. Google színek sorrendben: kék, piros, sárga, kék, zöld, piros. Szerintem.

Csütörtök éjjel

Annyira fáradt vagyok, hogy ilyenkor zárnám a napot a “kidőltem” és “végem van” tweettel. Azt hiszem, ha most netezhetnék, akkor sem lenne erőm hozzá. 

Péntek reggel ébredés után

Ma délután jár le a netzárlatom. Ezen gondolkodom kávézás közben, meg azon, hogy hová tűnt a tál gyümölcs, amit a héten minden reggel bámultam. Passz, és így mással kell elfoglalnom magam. Aham. Megvan. Bámulok egy töltőt. 

Péntek reggel

Bármit is szeretnék tudni, megnézni, ellenőrizni, pár órát még várhat. Nem stresszelem magam emiatt. Minek?

Péntek délelőtt

Olyan helyen vagyok, ahol mindenki netezik körülöttem. Én is előveszem a telefonomat, és úgy csinálok, mintha roppant izgalmas lenne. Amúgy a fotókat nézegetem rajta.

Péntek délután

Kinéztem a könyvhétre, és annyira elvoltam, hogy konkrétan lekéstem az általam kijelölt időpontot, amikor is terveim szerint visszaállítottam volna a netet. Na, így kell ezt csinálni. (:

Összegzés

És akkor a netzárlatom feloldása előtti pillanatokban még néhány gondolat, csak úgy. Ez a pár nap különösen fontos volt számomra, mert úgy éreztem, hiába adok nektek tippeket (főleg a twitteren), nem lesz hiteles tőlem, ha egyszer látjátok, hogy még én sem teszem azt, amit egyébként tanácsolok. Most, hogy túl vagyok rajta, nyugodt szívvel mondhatom, hogy kibírható net nélkül, senki ne essen kétségbe, ha ideig-óráig nélkülöznie kell, főleg a közösségi oldalakat. Sőt, néha kapcsoljátok ki a fenébe az egészet, önként, magatoktól. És ezt úgy mondom, hogy jobb, ha nem gondoltok bele, pontosan hány órátok megy el naponta ezzel, vagyis legtöbbször a semmivel. Jön a nyár (vagy valami olyasmi), ne töltsétek a gép előtt, ne bújjátok a telefonotokon is a netet, ne legyetek mindig online, mert elképesztően gyorsan telik vele/közben az idő, és sokkal jobban is ki lehet használni. Annyira jó, hogy ezt már tapasztalatból mondhatom.

A másik fontos dolog, amit szintén (egyébként teljesen véletlenül, de éppen ezen a héten) tapasztaltam. Komolyan, ne várjatok ész nélkül egy üzenetet/mailt/tweetet/kommentet, vagy bármit valakitől. Ne frissítgessétek másodpercenként az oldalt, remélve, hogy éppen abban a pillanatban érkezik meg. Csak az idő megy vele, és minden frissítés után egyre csalódottabbak lesztek, tulajdonképpen saját magatokat küldve a padlóra ezzel. Nem éri meg. Ez egészen biztos.

A netnélküli hetem számomra is nagyon meglepő eredménye, a “mi mennyire hiányzott” lista:

Twitter: 10/6 – ezt az oldalamat kizárólag én használom, ráadásul addiktív módon, így nagyon sokszor eszembe jutott.

Facebook: 10/1 – az adminoknak hála tudtam, hogy a két szerzői oldalam rendben van, privát emberként pedig nem érdekel a facebook.

Google: 10/9 – talán a google hiányát éreztem meg leginkább, ez szinte minden nap kellett volna, többször is.

Wikipédia: 10/4 – lett volna mit megnéznem, de kibírtam.

YouTube: 10/2 – meglepő módon nem, pedig azt hittem, ez fog a legjobban megviselni. De azon kívül, hogy pár dalszöveges videó jól jött volna, eszembe sem jutott.

Imdb: 10/9 – ohó, az imdb miatt néha csúnyán szenvedtem. A google mellett ezt is naponta többször szerettem volna megnézni.

Hírkereső: 10/10 – az egyetlen, ami maximálisan hiányzott. A hírek a neten, vagy bármi, ami a külvilág. Mindennel próbálkoztam, rádió, tv, újság, de nem. A neten a híreket azokon az oldalakon, amiket rendszeresen olvasok, egyszerűen már semmi nem pótolja. Sajnálom, de ezt őszintén így gondolom.

Rotten Tomatoes: 10/5 – kellett volna, de az imdb jobban. Ennyi.

Időkép/Köpönyeg: 10/8 – tény, hogy nagyon hiányzott, de azért rájöttem, ha kimegyek a levegőre/kinyitom az ablakot, megtudom, hogy milyen az idő kint. Zseniális logika, és bejött.

Port.hu: 10/7 – erős improvizálást igényelt, hogy kiderítsem mikor mi megy a tv-ben és mi lesz a moziban. A moziműsort például csak segítséggel tudtam meg.

E-mail: 10/2 – A kiadón keresztül mindenki elért, aki szeretett volna. Nem zavart különösebben a mail, talán kétszer, ha eszembe jutott. 

Hát, nagyjából ennyi. Ó, és ha már a bejegyzésemben említettem párszor, egyszerűen nem hagyhatom ki. Múlthét vasárnap úgy kapcsoltam ki a netem, hogy nem állt szándékomban egész héten egy bizonyos üzenetet várni, és folyamatosan frissítgetni, “mi lesz már?” alapon. Öt nap valamennyi szabad pillanata ráment volna erre. Öt napom volt átgondolni a dolgot, és amikor letelt az idő, tehát újra netezhettem, nem azt néztem meg elsőként. Sőt, sokadiknak sem. Ha jobban belegondolok, még ez a kép is előbb került az utamba:

alt

Hát ez van. Bocs. 

Hamarosan jövök…

xxx Laura

 

*Radiohead – Paranoid Android

(A bejegyzés a ‘like’ gomb megnyomásával megosztható)