Pozitív-negatív, Negatív-pozitív

Hating, feeling, falling to the place where people haunt me I can’t help but keep from falling to the place where people call me*

Amikor 18 évesen megírtam az első regényemet, azért tettem, mert úgy gondoltam, akkor érzem jól magam, ha kiírhatom a fejemben lévő történetet. Ma, tíz évvel később, még mindig ugyanaz motivál. Mégpedig, hogy szeretek írni. Csak ennyi.

alt

És igazán örülök annak, hogy az olvasóim szeretik, amit írok. Viszont, amit ennyien, és ennyire szeretnek, az természetesen előbb-utóbb meghozza az “ellentábort is”. Az SzJG kezdete óta elhíresültem arról, hogy lazán viszonyulok a véleményekhez, és tekintettel arra, hogy nem guglizom magam, illetve, nem keresgélek a könyveimre, csak azokkal a kommentekkel találkozom, amit célzottan nekem küldenek. Viszont, mint mindenki más, én is kapok ilyen, és olyan véleményeket is. Azért nyúltam most ehhez a (számomra egyáltalán nem kényes témához), mert szerettem volna tudatni, nekem sem minden válaszom a “nagyon örülök, hogy tetszik a sorozat”. A bejegyzésem célja semmi több, mint egy, az évek alatt összegyűlt “alternatív GyIK” válogatás, az őszinte reakcióimmal kiegészítve.

 

Üzenet: “Nem szeretem az SzJG-t”

Reakcióm: – Jó.

Üzenet: “Nekem nem tetszik az SzJG”

Reakcióm: – Természetesen nincs olyan könyv, ami mindenkinek tetszene, bízom benne, hogy megtalálod azt, amit szívesen/szívesebben olvasol.

Üzenet: “Gyerekes a történet”

Reakcióm: – Ez egy ifjúsági naplóregény… 

Üzenet: “Nincs irodalmi értéke”

Reakcióm: – A Ciceró Könyvstúdió főszerkesztője talált benne.

Üzenet: “Hemingway jobb, mint Leiner Laura”

Reakcióm: – Ez tény, bár az összehasonlítás miértjén vagy tizenöt másodpercet gondolkodtam, majd inkább feladtam.

Üzenet: “Nem értem, miért szereti mindenki”

Reakcióm: – Ezt a “mindenkitől” kellene megkérdezni.

Üzenet: “Idegesít az SzJG”

Reakcióm: – Szerintem akkor nem szabad vele ennyit foglalkozni. 

Üzenet: “Nem szimpi az író”

Reakcióm: – Szándékosan nagyon kevés helyen vagyok látható, és a saját oldalaimon kívül egyáltalán nem vállalok szereplést, így azt gondolom, hogy csak abból válthatok ki szimpátiát/unszimpátiát, aki valamilyen formában rám keres. Ez esetben ne tegye.  

Üzenet: “Ha elfogadsz egy építő jellegű kritikát…”

Reakcióm: – Nem hiszek az építő jellegű kritikában, csak amíg kézirat formájában van a regény, tehát azoktól fogadom el, akik a kiadás előtt “építgetnek”. 

Üzenet: “Egy idő után már nem tetszett a könyvsorozat”

Reakcióm: – Nagyon örülök, hogy egy ideig tetszett a könyvsorozat. 

Üzenet: “Ilyet bárki tud írni”

Reakcióm: – Ilyen kommentet is.  

Üzenet: “Hogy lehet az, hogy az SzJG-ben…”

Reakcióm: – Úgy, hogy ez egy kitalált történet, kitalált iskolával és karakterekkel.

 

Üzenet: “Leiner Laura nem vicces”

Reakcióm: – Ez a vélemény akkor esne rosszul, ha nem író, hanem humorista lennék. Így annyira nem visel meg. 😀

Üzenet: “Én nem szeretem a sorozatot, ez baj?”

Reakcióm: – Dehogy. Ez egy könyvsorozat, nem pedig divat, amit követni kell. Ha más tetszik, akkor mást olvasol.  

Hát, körülbelül ilyesmiket kaptam két és fél év alatt. A bejegyzés pedig azért született a témával kapcsolatban, mert nem szeretném, ha bárki azt hinné, csak a pozitív vélemények jutnak el hozzám, továbbá, szerettem volna teret adni azoknak, akik privát üzenetben/mailben írnak nekem, ezáltal nem publikus a válaszom sem. 🙂
Köszönöm a figyelmet, remélem hasznos ez az “Útmutató az utálóknak” szösszenet.
És még egy gondolat a végére. Nekem ezzel semmi problémám nincs, azt hiszem, mindig is intelligensen kezeltem a témát, főleg azért, mert nekem sem tetszik minden, sőt, senkinek nem tetszhet minden. 🙂

Szeretemazolvasóimat, és remélem nem gond, de mindenki mást is. ♥

Hamarosan jövök…

xxx Laura

 

*Korn – No Way