Szigeten

We come to this place falling through time…*


Bár sokáig úgy volt, hogy egyszerűen aznap nem tudom megoldani, mégis sikerült kimennem a Korn koncertre.\o/alt

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a Sziget szervezőinek (főként egyvalakinek), hogy VIP jegyet biztosítottak nekem. Talán van, akinek ez természetes, nekem nem az, úgyhogy azon kívül, hogy óriási megtiszteltetés, Linnel végig a Diszkópatkányok című filmből idézgettünk, merthogy mi is RAJTA VOLTUNK A LISTÁN. És tényleg. 🙂

altA night at the Roxbury/Diszkópatkányok

A koncert. Korn. Mit is mondhatnék róla? Körülbelül úgy tudnám jellemezni, hogy mindenki képzelje el, ahogyan elmegy a kedvenc együttesének/előadójának a koncertjére, és kiemelt helyről nézheti végig… Igen, én pont ezt éreztem. A koncert csodálatos volt, és örök élmény marad, hogy a kedvenc dalaimat együtt höröghettem énekelhettem Jonathan Davisszel. Örök élmény nekem, és a körülöttem állóknak is (csak gondolom nem ugyanúgy). Igen, ezúton is szeretnék elnézést kérni azoktól, akiket megijesztettem a Freak On a Leash közben, de hát azt a számot (és az összes többit) egyszerűen nem lehet nem „énekelni”. Egyébként az eddigi Korn koncertek közül messze ez volt a legjobb, amit láttam. És most ismételten kiemelném azt, hogy fantasztikus helyem volt, ami számomra több szempontból is fontosnak bizonyult, mert:
● Kevesebb, mint két hét múlva három napon át dedikálok, és annyi idő alatt egy törés sem forr be (metál koncertre ilyen koncepcióval indul az ember…).
● A termetemből adódóan nyilván nem keveredhettem be a dühöngőbe, oda, ahol megesznek. 
● Tényleg úgy láthattam a koncertet, ahogyan még soha. 
Szóval köszönöm. ♥

A setlist. Egy halom régi Korn dallal indítottak, így azok is örülhettek, akik a „Fúúúj, új Korn!” csoportba tartoznak. Ezután jött az új album néhány dala, ez azoknak kedvezett, akik a „Fúúúj, régi Korn!” állásponton vannak. A Pink Floyd cover pedig a „Fúúúj, Korn! Mindegy, hogy régi, vagy új!” teória képviselőinek szólt, így összességében mindenki jól járt. Én meg úgy voltam vele, hogy hihetetlenül szeretem a banda zenéjét, így mindegy, mit hallok tőlük, örülök neki. Pont. 🙂

Ami igazán vicces, hogy koncert előtt összefutottam egy barátommal (K), aki mindenáron szerette volna, hogy találkozzak az együttessel, így rám aggatott egy újabb szalagot, úgyhogy felkerült a kezemre az aznapi harmadik belépő is, szóval kilenc körül már sajtómunkatárs is lettem. Ami továbbra sem jelentett semmit, mert a színpad mögé a bejárás csak a személyzetnek és a pincéreknek adatott meg, így választhattam, hogy: 
a. felkapok egy erősítőt (?), és beviszem hátra. 
b. kérek egy fehér inget, és pincérnek álcázva magam, feltálalom a vacsorát az együttesnek. 
c. keresek egy igazán jó helyet, ahonnan megnézem a koncertet.
Értelemszerűen a c. verziót választottam, viszont egészen jól szórakoztunk az első két eshetőség elképzelése közben. A koncertet egyébként Lin élvezte a legjobban, aki mellettem volt, végig fotózott (neki köszönhetem a fantasztikus képeket), és időnként megkérdezte, hogy lesz-e az a bizonyos és egyben egyetlen szám, amit ismer. Sajnos nem volt, így tovább üldögélt, és azt hiszem koncert közben olyasmikre gondolhatott, hogy az együttes, a közönség, valamint a húga miért rázza a fejét, és hogy vajon vele van-e probléma, amiért ő erre egyáltalán nem érez késztetést. Persze időnként figyeltem arra, hogy Lin hogy érzi magát, két szám között például mindig odafordultam hozzá, ráordítva, hogy „UGYE MILYEN JÓ???”, de rendszerint csak pislogás nélkül meredt rám. 

alt

Hát, ilyen volt a Korn, és ilyen volt tőlem egy enyhén rajongói bejegyzés. 🙂 

Más.

● Fantasztikus érzés, hogy a legtöbb helyen előrendelési sikerlistán van az Útvesztő. \o/
● Rengeteg téves információ kering a 7. kötetről, amiket általában megválaszolatlanul szoktam hagyni, hiszen nem szándékozom egyes híresztelések cáfolásával elárulni részleteket a további két kötetből, azonban egyre most reagálnék. Határozottan állíthatom, hogy az „egyik karakter balesetet szenved, és mozgásképtelenné válik” információ NEM IGAZ, így kérek mindenkit, hogy csak a hivatalos oldalakon kiposztolt híreket vegyék komolyan, én csak azokért felelek, a máshonnan szerzett információk általában hamisak. Köszönöm. 
● Akik a dedikáláson vásárolják meg a 7. kötetet, csakúgy, mint a Ketten megjelenésénél, most is SzJG karszalagot kapnak ajándékba. 

● Nagyon örülök a visszajelzéseknek, miszerint szeretitek a bejegyzéseimet az oldalon. 

● Egészen biztos, hogy visszajön a hangom a dedikálásig. 🙂

● Egyre többen írtok olyan kommentet/mailt/tweetet, hogy előre szomorúak vagytok, amiért az Útvesztő után már csak egy regény van hátra az SzJG-ből. Erre annyit szeretnék mondani, hogy mint mindennek, egyszer (vagyis 2013 februárjában) a Szent Johanna giminek is vége lesz, azonban rögtön utána érkezik a Kalauz, majd természetesen a további regényeim is. Szóval…

Hamarosan jövök…

xxx Laura

 

*KoRn – Hollow Life